Bevezetés

A parfüm nem csupán különféle "szagok" koktélja, melyet vegyész állít össze. A parfümöt a parfüm kreátor hozza létre, aki inkább nevezhető alkotóművésznek, mint vegyésznek. Ahhoz hogy valaki parfüm kreátor legyen kifinomult szaglóképességen kívül feltétel a művészetek iránti fogékonyság. Mint ahogy a zeneszerző sem kizárólag a fülével dolgozik, a parfüm kreátor sem csupán az orrával. Minden művész elsősorban a fejével alkot. A parfüm minősége nagyban függ az alkotó fantáziájától. Az igazi parfüm kreátor már akkor érzi "műve" illatát, amikor az még nem is létezik. Előre pontos elképzelése van arról, hogy mit akar alkotni. Megpróbál - s ez munkájának legnehezebb része - egy személyiségtípust, egy életstílust parfüm formájában visszaadni, parfüm által életre kelteni, érzékeltetni. Gondoljunk csak bele, bizonyos illatok fényűzést, gazdagságot, jólétet árasztanak. Több év munkája kísérletezése egy - egy új illat megszületése. A szakemberek a parfüm kibontakozását tűzijátékhoz hasonlítják.

Bármilyen meglepő, az állati eredetű anyagok adják az illatok érzéki jellegét. Mind a növényi, mind az állati eredetű alkotóanyagokra igaz, hogy legtöbbjük drága, mert előfordulásuk ritka, hozzáférésük nehéz, feldolgozásuk költséges. Harmadik elem a szintetikus termékek. Ezek feltalálása és kifejlesztése a századfordulóra datálódik. Általánosan elterjedt tévhittel ellentétben a pacsuli a parfümipar egyik legdrágább és legnemesebb illatanyaga, amelyet egy Indiában, Madagaszkáron és Kínában termő fa leveléből nyernek. Szintetikusan nem állítható elő. A parfümök jelentős részének egyik legfontosabb alkotóeleme. Az illat gazdag kibontakozásában és tartósságában játszik szerepet. Az illat koncentrációját az illatesszencia alkoholhoz viszonyított aránya és az alkohol töménysége határozza meg.

A parfümök története

A mai kor emberének a parfümökről az érzéki örömök és a szerelmi izgatás jut eszébe, holott kezdettől fogva rituális szerepük volt, de alkalmazták különböző terápiákra is. Mindenesetre már a legelső civilizációk használták a kellemes illatokat.

Egyiptomban a parfümtartó edényekről már a Kr.e. IV. évezredből ismerünk adatokat. Az egyiptomiak a parfümöket vallási és temetkezési rítusok alkalmával használták, kultúrájuk esszenciális részévé váltak.

Hamarosan átalakult szerepük, kacérkodásra és szépségápolásra kezdték használni. A felsőbb társadalmi osztályokba tartozó hölgyek édes mandulaolaj, méz vagy fahéj alapú kenőcsöket alkalmaztak, az egyszerű asszonyok pedig mentát vagy kakukkfűt. A Ptolemaioszok uralma alatt kezdtek behozni mirhát az araboktól, a perzsáktól és a kínaiaktól kámfort, Indiából pedig cimetfát.

A zsidók is vallási rituálé miatt alkalmazták a parfümöket: (Kiv. 30,22-25) Az Úr még ezt mondta Mózesnek: "Végy finom fűszereket: 500 sékel finom mirhát, feleannyi, vagyis 250 sékel jó szagú fahéjat, 250 sékel illatos nádat, 500 sékel kassziát - a szentély súlymértéke szerint -, hozzá egy hin olivaolajat, s csinálj belőle szent olajat, illatos kenetet, ahogy a kenetkészítők csinálják. Ezt a kenetet kell felszenteléshez használni".

Végül az egyiptomiak, görögök és rómaiak már a fürdőhöz, ruhájukhoz, még a szandáljukhoz is illatos olajat használtak, nemkülönben lámpásaikhoz, mely nagymértékben terjesztette az illatokat.

A rómaiak már az I. században csináltak rózsavizet, készítőik, a seplasiarii-k nagy megbecsülésnek örvendtek.

Az araboknál az Ezeregy éjszaka meséiben szólnak a rózsavízről, ahol Tighmus meghintette Janshah arcát, hogy felfrissítse.

A XIV. század alkimistái Spanyolországban és Olaszországban kikísérletezték az alkohol tisztításának módszerét, mellyel "tüzes vizet" csináltak. Előbb orvosi célra, majd likőröknek, később parfümöknek használták.

A keresztes lovagok soha nem érzett illatokat hoztak magukkal a Közel-Keletről.

A reneszánsz korban mindenféle pacsmagot készítettek orvosi célból, bár illatuknál többet nem értek.

A kalmárok korában keletről mindenféle fűszer, gumi, balzsam és egzotikus gyümölcs érkezett Velencébe, s azon keresztül Európába. A parfümök és az egzotizmus pszichológiai asszociációját Shakespeare fogalmazta meg a Macbethben: "Arábia minden illata megpuhítja ezt a kis kezet".

1533-tól kezdett foglalkozássá válni a parfümkészítés, először a franciáknál. Az angoloknál Medici Katalin trónra lépésével kezdődött mindez, aki Olaszországból magával cipelte személyes illatállományát.

A parfümök használata hamarosan népszerű lett a nép körében, már mosakodni is elfelejtettek az emberek, nem félve a kialakuló betegségektől.

A XVIII. században visszatérő higiéniai igényt az erősödő illatú parfümök követték, még nagyobb virágtartalommal.

A Kölnivíz is erre az időre datálható. Egy bizonyos Johannes-Paulus Feminis, olasz ószeres kezdte árusítani Aqua Mirabilis (Csodavíz). Később Kölnben telepedett meg, s a Kölnischwasser nevet adta neki.

A XIX. századtól a parfümgyártás technológiája hatalmas mértékben kezdett fejlődni. Az illatok kémiai elemzése meggazdagította a parfümkészítők palettáját, s kevésbé költséges anyagokat is alkalmazni kezdtek, pl. a vaníliát.

A XX. században már külön szakmává fejlődött.

A parfümök alapanyagai

Képzelje el magát egy parfümkészítő műhelyében! Ezernyi üvegcse maga körül. Az üvegcsékben a parfümkészítő minden tudománya: új keverékek, a harmonikustól a megnyugtatóig, az izgatótól a kielégítőig.

A fő alkotóanyagok; az illóolajok és esszenciák természetes alapanyagok, de a flakonok tartalmának nagy része mesterséges, kémiai termék, ám azokat is természetes anyagokból izolálják jórészt.

Különböző technikák léteznek:

A vízgőz használata, vagyis a hidrodesztilláció az egyik. A virágokat, leveleket, magokat, gyümölcsöket, növényszárakat vagy gyökereket kifőzik, vagy megpörkölik és vízgőzzel áteresztik. A növényekből kifő a folyadéktartalom, s az illóolaj, mely jóval könnyebb a víznél, felemelkedik a folyadék (víz) felszínére. Különválasztásuk így igen egyszerű.

A kivonás egy olyan procedúra, melyet a legtörékenyebb anyagoknál alkalmaznak. Beáztatnak egy növényt, vagy annak a virágát egy oldószerbe, hexánba. Az illatos növények illóolajai és viaszai ennek hatására kioldódnak. Az oldat kiválasztódik a párolgás hatására, s péppé, masszává válik, melyet szakmai nyelven szilárdnak (concrete) neveznek, s azt rögtön alkohol segítségével intakt viasszá alakítják vissza. Végül a desztilláció különválasztja az illatanyagot az alkoholtól; az alkoholos oldatot felmelegítik egészen az alkohol párolgási hőmérsékletéig. A kialakult folyadék sűrű és viszkóz: ez az illóolaj. Mindennek persze nagy anyagfelhasználása van, pl. a rózsa esetében: 2-5 tonna rózsasziromból 1 kg rózsaolaj lesz.

Illatosítás (enfleurage=zsír-illatosítás), vagy abszorpció (elnyelés, felszívás). Az egyik legősibb technika, bár már nem használják, mert túlságosan költséges. Ma az extrakcióval, kivonással helyettesítik. A virágokat kiterítik egy zsírral borított káderre, mely így magába szívja a folyékony virágillatot. A zsírt ezután alkohollal keverik össze, minekutána kioldódik az illatanyag.

Végül a kisajtolás technikáját kell még megemlítenünk, melyet bizonyos gyümölcsöknél, mint a citrom vagy a bergamotta használnak.

Növényi eredetű alapanyagok

Virágok - kamilla, rekettye, szalmavirág, jázmin, levendula, mimóza, nárcisz, narancsvirág, rózsa, tubarózsa, ylang-ylang.
Levelek, növényszárak - fekete üröm, bazsalikom, citromfű, tárkonyüröm, eukaliptusz, muskátli, babér, menta, mirtusz, pacsuli, rozmaring, zsálya, ibolya.
Déligyümölcsök héja - bergamotta, keserűnarancs, citrom, mandarin, narancs, grapefruit.

Fák, kérgek, ágak - rózsafa, nyírfa, fahéj, cédrusfa.
Gumifélék és gyanták - sziámi benzoé gyanta, bodorrózsa, tömjén, galbánumgyanta, mirha, Herkules-gyökér.
Mohák - különféle zuzmók, tölgyfazuzmó.
Gyökerek és rizómák - gyömbér, írisz, vetivergyökér.
Magok - ánizs, paradicsommag, szegfűszeg, koriander, kömény, Tonkabab, boróka, vanília-hüvely, szerecsendió, paprika, bors.

Állati eredetű alapanyagok

Ezek közül csupán négyfélét alkalmaznak. A szürke ámbra - az ámbráscet gyomrából kiszedett kavics alakú képződményből készítik, abból is néhány kg alapanyagból egy-két dkg anyag használható fel.
A pézsma - Ázsia hegyvidékein (Tibet, Himalája) található.
A cibetmacska - Etiópia vadmacskája.
A kasztoreum - a hódok egyik fajtája.
Kikészítésük módját nem kívánatos részletezni, ezen állati anyagokat azonban már nem, vagy igen ritkán alkalmazzák.

Néhány híres parfüm összetétele

A parfüm, ha titokzatos illatú és ipari titkokat rejteget is, még sincs akadálya, hogy lerántsuk róla a leplet.

Must de Cartier - 1981-ben alapított, keletet idéző parfümcsalád. Növényi illóolajat, állati illatanyagot és balzsamszerű tónust is hordoz. Egyik alkotóeleme a Hedion R, az -iont tartalmazó molekulákból álló, metil-hidrogén (Firmenich-termék), mely jázmin illatú, kakukkfű hozzáadásával semlegesítik. Második alkotóeleme a Galaxolid R, benzollal aromásított pézsmaolaj, amit 1948-ban fedeztek fel a Givaudan cégnél. Harmadszor pedig a balzsamhatást cédrusolaj-acetátból és szantálfa keverékéből hozták létre.

L' Air du Temps (Nina Ricci, 1948) - legfontosabb alkotóelemei a bergamotta és a rózsafa. A parfüm szívében egy csokor jázmin, rózsa, gardénia és orgona. Utolsó alkotóelemei, melyek szegfűillatot adnak neki, a pézsma és a szantálfa. Komponensei három csoportra oszthatóak: a vanília, a lenolaj és a paprika.

Eau sauvage - Korunk legnagyobb parfümmesterei közé tartozik Edmond Roudnitska. 1966-ban készítette ezt a parfümöt. Alapjában véve férfi parfüm, de most már készül mindkét nem számára. Alapja a kölnivíz, amelyet Roudnitska a Hedionnal detektált, amellyel együtt diszkrét és kellemes illata lett. Vadságát az eugenol (szegfűszeg) és a benzilszalicilát, valamint az ylang-ylang és az isoeugenol adja meg.

N° 5 - Chanel híres parfümét Ernest Beaux 1921-ben alkotta. Titokzatos illatát a jázmin, rózsa és az ylang-ylang adja, melyek szintézisét metilionokkal és aldehidekkel oldotta meg. A szantálfa, vanília, izoeugenol és a pézsma kellemes hatását kelti.

A flakonok művészete

Banális dolog, de egy jól megtervezett üveg, vagy kristály szimbolizálva a parfüm lelkületét, egy bál, egy világi estély, egy velencei karnevál gondolatát juttatja eszünkbe. A tervezők a legelegánsabb, legvakmerőbb, legmeglepőbb flakonok tervezésében is rivalizálnak.

Az üvegcsék annál vonzóbbak, minél mágikusabb a formájuk, színük, anyaguk. A művészet új tárgyaivá váltak, luxuscikkek készítői tervezőjük. Jean-Paul Gaultier 1993-ban egy kis bőrszínű üveget bőrszíjakkal övezett hölgyformára tervezett. Schiaparelli (1937) Shocking nevű parfümének üvege egy ibolyaszínű szalaggal, mint egy stólát viselő nő jelenik meg. Fején (a kupakja) egy sokszínű, virágos gallyat visel. Az Escada Acte 2 (1995) sziluettje egy keresztbe tett lábú nőt jelenít meg.

A flakonok néha elrugaszkodnak a mindennapi világtól. A Poison (C. Dior, 1985) egy sötét alma formáját ölti: a nő "ráharaphat", hogy megtalálja hercegét...

A váratlan flakonformák tervezésére a parfümkészítők néha művész géniuszokat kérnek fel, mint pl. a szürrealista festő és szobrász Salvador Dalit. A Dalissime (1994) igen meglepő formájú: egy hatalmas női száj egy gömb formájú alapon, fölé helyezve egy orr, s mindezt megkoronázza egy oszlop formájú kupak.

Néhány ékszerész-parfümös üvegcséje igen nevezetes. A Boucheron 1994-ben prezentálta a Jaipur-t, egy karkötő-flakonban. Formáját a Nauratan nevű, indiai eredetű ékszerük inspirálta, melynek közepén egy zafírkő helyezkedik el. Van Cleef & Arpels egy ékkövekkel kirakott órát szimulált (Gem, 1997).

Vannak flakonok, melyek valóságos üvegépítmények: Parfum de peau (Montana, 1986), Knowing (Estée Lauder, 1988), Fleur d'eau (Rochas, 1996). Ez utóbbi például egy mozgó nő, aki megérint egy megmunkálatlan üveget.

Az üvegek színének megválasztása szintén a készítőiktől függ. Az arany szimbolizálja a gazdagságot és a luxust, de ugyanígy a ragyogást, az életkedvet. Egy pár példa közülük: Sublime (J. Patou, 1992), Dolce Vita (C. Dior, 1995), Poeme (Lancô me, 1995).

A parfümök osztályozása

A parfümlisták (női és férfi) manapság a piacon egyre gyarapodnak. Osztályozni kell őket, mert a professzionális és egyszerű vásárlók sem tudnak eligazodni közöttük. Ennek érdekében jött létre a Société Franç aise des Parfumeurs (Francia Parfüm Társaság). Első kiadványuk 1984-ben jelent meg, bár csak a női parfümökre koncentrálódott, 1990-ben integrálták hozzá a férfi parfümöket, melyeknek akkor már számos fajtája létezett. Jean Kerléo, Jean Patou parfümkészítőjének igazgatása alatt a specialisták kidolgozták a hét olfaktív (szag-) családot.

1. A hesperidák (hesperidés): hespéridé (Eau fraiche, C. Dior), hespéridé floral chypré (Ô de Lancome, Lancome; Eau sauvage, C. Dior), hespéridé épicé (Cacharel pour homme, Cacharel), hespéridé boisé (Armani, Giorgio Armani), hespéridé aromatique (Eau de Courréges, Courréges).
2. A virágok (floraux): soliflore (Diorissimo, C. Dior), soliflore lavande (Pour un homme, Caron), bouquet floral (Joy, Jean Patou; L'Air du Temps, Nina Ricci; Anais Anais, Cacharel; Trésor, Lancome), fleuri vert (Fidji, Guy Laroche; N° 19, Chanel), fleuri aldéhydé (N° 5, Chanel; Loulou, Cacharel), fleuri boisé (Fahrenheit, C. Dior), fleuri boisé fruité (Eternity, Calvin Klein; Kenzo, Kenzo), fleuri marin (Escape, Calvin Klein).
3. A páfrányok (fougeres): fougere (YSL, Yves Saint-Laurent; Jicky, Guerlain), fougére ambrée douce, fougére fleurie ambrée (Brut for men, Fabergé), fougére épicée (Monsieur Rochas, Rochas), fougére aromatique (Azzaro pour homme, Loris Azzaro; Drakkar noir, Guy Laroche), fougére fruitée (Escape for men, Calvin Klein).
4. A ciprusok (chypré): chypré (Pour monsieur, Chanel), chypré fleuri (Ungaro pour homme, Ungaro), chypré fleuri aldéhydé (Caléche, Hermés; Knowing, Estée Lauder), chypré fruité (Femme, Rochas), chypré vert (Givenchy III, Givenchy; Miss Dior, C. Dior), chypré aromatique (Kouros, Yves Saint-Laurent), chypré cuir (Montana, Montana; La nuit, Paco Rabanne).
5. A fák (boisé): boisé (Vétiver, Carven), boisé conifére hespéridé, boisé aromatique (Xeryus, Givenchy), boisé épicé (Vétiver, Guerlain; Égoiste, Chanel), boisé épicé cuir (Acteur, L. Azzaro), boisé ambré (Patou pour homme, Jean Patou), boisé marin (Kenzo pour homme, Kenzo), boisé fruité (Féminité du bois, Shiseido).
6. Az ámbrák (ambré): ambré fleuri boisé (Samsara, Guerlain; Jean-Paul Gaultier, Jean-Paul Gaultier), ambré fleuri épicé (L'heure bleue, Guerlain; Poison, C. Dior), ambré doux (Shalimar, Guerlain), ambré hespéridé (Habit rouge, Guerlain), semi-ambré fleuri (Opium, Yves Saint-Laurent; Coco, Chanel; Sublime, Jean Patou), ambré boisé.
7. A bőrök (cuirs): cuir (Bel ami, Hermés), cuir fleuri, cuir tabac

A parfümök készítői

A parfümkészítő szakma - az orrukkal dolgozó kollaborátorok valamely parfüm-ház szolgálatában állnak. Ez így megy tíz éve. A laboratóriumok mélyén egy-egy parfümöt, egy-egy illatot néha csak egy álmodozó vázlat alapján kell elkészíteniük. Thierry Mugler az Angel elkészítésekor csak ennyit mondott: "Egy olyan parfümöt szeretnék, mely felidézi elzászi gyermekkoromat, mely belevegyül a vásári és ünnepi hangulatba, a forró nugát illatát, a papa szakállát, a sült gesztenyét és a csokoládét...". Ez a rövid levél az első dokumentum, mely felkérés az orr-munkára. Ezután a megrendelőleveleket is kommercializálni kezdték. Megrendelik a menüt, a konyhafőnök pedig egy fazékba teszi a hozzávalókat, s kifőzi az ételt.

Valóban, orr kell hozzá, hogy kiválasszák az ezernyi anyag közül a fő illatokat: 400-500 természetes alapú elsődleges illatanyag létezik. Egy parfüm általában 30-100 féle anyagot tartalmaz, de van 250 komponensű formula is!

Gyermekparfümök

A franciák fenomén ötletnek tartják, hogy alkohol alapú parfümöket már gyermekeknek is készítenek. Ez az üzletág tíz éve virágzik, s teszi tönkre a gyerekek bőrét. Az első ilyen készítményt Clayeux kísérletezte ki, melyet Maelle névre keresztelt, azóta 6 millió Ffs-t keres vele évente.

Kapva ezen a parfümkészítők és illatszergyártók sorra piacra dobták termékeiket: P' titsenbon (Jacadi), L'eau des petits és L'eau des grands (Agnes B.), Babar, Mickey, Mille sabords de Tintin (Shao Ko), Petit Guerlain (Guerlain).

Gyermekillatok... - A gyermekeknek készült parfümök általában diszkrét, gyümölcs és virágillatúak. Legtöbbször a grapefruitot, citromot, mézet, levendulát, ibolyát, mimózát, rózsát utánozzák.

Parfümnevek - A legjobban jövedelmező termékek az ismert rajzfilm, képregény és gyermekfilmek hőseinek nevét veszik fel: Pimpernelle, Pocahontas, Aladdin, The Lion King.

A tinédzserek parfümei

A 12-18 éves korosztály - nevezetesen a lányok - külön adalékát teszi ki a parfümpiacnak, amely már egyáltalán nem mikropiac. A nekik készülő ruhák gyártói gondoskodnak a hozzá illő illatokról is: Anais Anais (Cacharel), Une touche de Naf-Naf (Naf-Naf), Oui Non (Kookai), Cherry-chéries, 7e ciel, Midnight star (Un monde nouveau).